Fellépés az Esküvői Kiállításon

Papp László Sportaréna, 2012. január 28.


Egy ilyen eseményre, mint az Esküvői Kiállítás nem volt könnyű felkészülni. Mindenképp szerettünk volna különleges műsort készíteni, de nem lett volna szerencsés túlságosan extrém, oda nem illő táncokat bemutatni. Abban egyet értettünk, hogy a mi műsorunknak is kötődnie kell az esküvőhöz. Bár abban a kultúrában, ahonnan a hastánc származik,  szerves része az esküvőnek a hastáncosnő fellépése, de ennél többet szerettünk volna nyújtani. Szerettük volna bemutatni,  hogy hastánc milyen szerteágazó műfaj.


Végül négy tánccal készültünk, mivel húsz perc műsoridőt kaptunk. Azt találtuk ki, hogy a szerelem és esküvő fontosabb pillanatait táncoljuk el, különböző stílusokat bemutatva.Mindenki leírta az ötleteit, ebből gyúrtam össze a négy tánc koncepcióját. Tudtuk, hogy túl sok időnk nem lesz a táncok között, tehát alapvetően egy ruhában kell végigtáncolnunk a műsort. Csupán egy percekre tűnhettünk el a színpad mögé felvenni vagy levenni egy-egy ruhadarabot, jelképezve, hogy valami más jön, mint az előbb. Hogy addig se unatkozzon a közönség, a szüneteket énekléssel és élőzenével hidaltuk át. Szerencsére "univerzálisak" vagyunk. Van a csapatban zenész, énekes, jelmeztervező, grafikus, informatikus és harcművész is.

Első táncunkkal a kamaszkori szerelmet idéztük föl Ákos "Keresd meg a lányt" című dalára.Legyezővel táncoltunk, a latin fúzió jól illett a dal spanyolos gitárdallamára. Az fehér selyem alapöltözethez piros felsőt fettünk föl. A tánc után Anett "odalibbent" a mikrofonhoz, és énekelt, miközben mi eltűntünk a kulisszák mögött.

Anett egy menyasszony búcsúztató népdalt énekelt, mivel következő táncunkkal Lukréciát öltöztettük fel menyasszonynak. Különböző ruhadarabokkal táncoltunk, szoknyákkal, ékszerekkel, fátyollal, koszorúval és virágcsokorral, mígnem Lukrécia teljes harci - azaz menyasszonydíszben - pompázott.

Anett zenekarának, a zefírnek egy különleges népdal feldolgozására táncoltunk "Dok ne umrem" címmel. Az lett volna az igazi, ha Anett élőben énekelt volna, mögötte a zenekarral. De erre sajnos sem a műsoridő szűkössége, sem a színpad adottságai miatt nem volt lehetőség. A tánc végén végigvezettük a menyasszonyt a kifutón. Fehér selyembe öltözve, klasszikus stílusban táncolva igazán szépen mutattunk. A koreográfia végén Andi pattant a mikrofonhoz dorombbal a kezében.

A doromb remek átkötő hangszer volt a következő tánchoz, melyet gótikus stílusban mutattunk be. Műsorunk legpikánsabb része,a nászéjszaka bemutatása következett. Ehhez is egy Ákos dalt választottunk aláfestő zenének, méghozzá az "Éjfélt".

Fekete felsőrészt vettünk fel a színfalak mögött, hogy jelzésértékkel eleget tegyünk a stílus formai követelményének. A menyasszony körül gomolygó ködként kezdtünk mozogni, aki dekadens táncunk közben szép lassan megszabadult pár ruhadarabjától. Bogi, Anett, a két Zsófi és én táncoltunk. Réka és Éva pedig, akik zenével és énekkel vettek rész a produkcióban, Lukrécia, azaz a menyasszony körül "örvénylettek".

Újra Andi lépett a mikrofont, és az előzőnél intenzívebb dorombszólóval szórakoztatta a közönséget. Talán a legrendhagyóbb hastánc következett, amit valaha megvalósítottunk eddig. Az alapötletet a Nagy Sándor mozifilm adta, abból is Roxane tánca. Kaftánra emlékeztető keleties ruhát vettünk fel.

Ez a tánc a gyermekszületést mutatta be, de két részből állt. Az első részben a harcos női erő kapott szerepet, a keleti gyökerek sajátos bemutatása. Előkerült a kard, mely egyébként létező eszköz a hastáncban, és a táncba belevegyítettem egy kis harcművészetet, de csak módjával, hiszen nem elriasztani akartuk az Esküvői Kiállítás házasulandó látogatóit. A harci mozgásnak remek hátteret adott a lányok tánca.

Mikor vége volt a felvételről játszott zenének, Éváé, Rékáé és Andié volt a terep. Furulyán, tilinkón és dorombon játszottak élőben, Réka pedig ráénekelt. A lányok körbeálltak, két kézbe fogott kaftánjukkal takartak, amíg a kör közepén "megszültem"a gyermeket. A csecsemő a levetett és összegöngyölt kaftánomból készült. Mindnyájan egy sámánisztikus hatású össznépi tánccal fejeztük be a produkciót,a születés misztériumát megelevenítve. Ezzel a tánccal sok mindent akartunk üzenni. A kard jelképezte az anyák erejét, mellyel gyermeküket védelmezik, de azt a lelki erőt is, mely a család összetartásához szükséges.Sugallhatta azt is, hogy a nőnek több oldala van, mely egyszerre is jelen lehet: a harcos és az anya. Búcsúzóul ismét Anett énekelt egy dalt.

Összegezve, ez egy nagyon nehéz és kimerítő fellépés volt. Ez volt az első közös fellépésünk, a tagok felének pedig egyénileg is az első.Egymás után négy különböző stílusban kellett táncolni, egyszer felvételre, másszor élő zenére. Anett felváltva táncolt és énekelt.Mindezt egy olyan környezetben, ahol még biztos nem láttak hasonlót. Úgy éreztük, sikerült megérezni azt a határt, ami még tetszik, de döngeti az egyediség falait. A rendezvény szervezői is meg voltak velünk elégedve. Miután kifújtuk magunkat, páran indultunk egy másik, de teljesen más hangulatú fellépésre, a Gothica Fesztiválra.


Módosítás: (2012. február 26. vasárnap, 22:27)

 
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.huMyspace bookmarkJP-Bookmark