I. "Hastáncoktatók egymás közt" - beszámoló

Az első „Hastáncoktatók egymás közt” önképző kör igen eseménydúsan telt! Központi témánk a különféle stílusok voltak. Azt mutattuk meg egymásnak, hogy ugyanazt az egyszerű mozdulatsort hogyan lehet az egyes stílusok képére formálni. Foglalkoztunk  poppal, show hastánccal, saidi-vel, ATS-sel, metal bellydance-cel és a stempunkkal is. Első nekifutásra kicsi, de lelkes csapat gyűlt össze. Számítottunk erre, hiszen minden kezdet nehéz.



Sárközy Zsuzsó Shererah és Egri Lilla táncos társával, Tóth Rékával Budapestről érkeztek, Balázsné Nárai Andrea Dunaújvárost képviselte. Szervezőként én budapestiként és Tóthné Baranyai Judit, bölcskei hastáncoktató, megvalósítottuk a vidék és főváros közti együttműködést, egyik kitűzött célját az önképző körnek. Sajnos már elsőre becsúszott a hibaszázalék is. Vedelek Zitát is vártuk, hiába. Shaabi-t ígért nekünk, de csak egy homályos sms-t kaptunk a nevezetes nap reggelén, egy kifizetetlen ebédet és egy ígéretet egy telefonhívásra, amit várunk, azóta is...  Ezt az egyet leszámítva, minden példa értékűen zajlott, ami nagyon felvillanyozott bennünket. Így is bőven kitöltöttük a rendelkezésünkre álló időt, bizony még túl is csúsztunk rajta egy jó fél órával.

Zsuzsó több oldalban összegyűjtötte nekünk legjobb tudása szerint a jelenleg létező hastáncirányzatokat, leszármazási és fejlődési szakaszokkal együtt. Lelkiismeretesen, egy hétig dolgozott az anyagon. Engem kimondottan meglepett, milyen széleskörű a hastánc, mint ahogy az is, hogy hiába voltunk csupán hatan, még úgy is ki tudtuk egészíteni alakulóban lévő, de „hivatalosan” még nem lefektetett információkkal. A fent említett alaposság minden résztvevőre elmondható. Mindenki precíz, és valóban használható jegyzetet hozott magával, többen képekkel is illusztrálták vázlatukat. Évek múlva is segít majd felidézni a stílusok legfőbb jegyeit. Azt gondolom, hogy bárkinek, aki tanít, mindegy mit, erőssége kell legyen a szellemi munka is, komplexen legyen igényes arra, amit képvisel! Nagyon örültem, hogy a többiek is ezt támasztották alá felkészültségükkel, szerintem ezzel igazán megtiszteltük egymást és a táncot is!




Ezután Judit levezényelte a bemelegítést, és Zsuzsó a show stílust mutatta be. Megbeszéltük, hogy a stílus kissé igaztalanul háttérbe szorult az orientál mellett, holott hazánkban ilyen stílusú hastáncot lehetett először tanulni. Érdekesnek tartom, hogy a show karmunkája ugyanolyan elven köti össze a mozdulatokat, mint a fúzióé, a végeredmény mégis teljesen más lesz! A magas lábujjhegyes show után ismerkedtünk a poppal, mely stílus, mint Baranyai Judit rávilágított, valójában nem létezik. A könnyen emészthető bemutatókra és egyszerű szórakozásra vágyó közönség igényei hívták életre. Úgy viszonyul az oreintálhoz, mint operett a nép tánchoz és kultúrához. Igényesen oktatni viszont ezt is lehet, ez nagyon fontos!

A popot az ATS mélysége váltotta fel, mint szó szerint, mint elvont értelemben. A mozgáskultúra sokrétű és tradicionális gyökerei nemesítik annak modernségét, és szerintem már előre vetítik időtállóságát. Mikor Réka és Lilla táncolt egy alap ATS kosztümben, egészen közelről sem lehetett kiszúrni azokat a hírhedt kulcsokat, melyek a stílus elsajátításához szükségesek. Az egyszerű mintamozdulatokat még alap szinten is csak bonyolult formában lehetett átültetni az ATS mozdulatkincsébe, nekem személy szerint ennek a stílusnak a lekövetése adta a legnagyobb kihívást. És az ujjcinek még elő se kerültek!


Ha jól emlékszem, ezután következett az ebéd! Bár akkor azzal viccelődtünk, ez a nap fénypontja, mára jobban érdekel a nap folyamán összegyűjtött tudásmennyiség, mint a hasam J. A hamis gulyás és vegán fánk nagyon ízletes volt, de nekem úgy tűnt, kis szusszanás után mindenki vágyik újult erővel belevetni magát a táncba.

Én következtem a metal bellydance-cel, bár közben „szegény” Andi is beleugrott gyönyörű, de páncélszerű saidi kosztümjébe, amit le is vetett, miután megcsodáltuk. Sok szenvedés van a szép hastáncos nők mosolya mögött, amit igyekszünk katonás fegyelmemmel elviselniJ A metalt talán a többieknek kéne megítélnie, de legfőbb jellemzőjének akkor is azt tartom, hogy METAL ZENÉRE kell hastáncolni. És ha valaki nem szereti, nem érzi át a metalt, akkor nem fog menni rá a tánc sem. Még akkor sem, ha amúgy a táncos jól érzi a ritmust, vagy szépen mozog. Én a kollégákon is ezt láttam tükröződni. Leginkább az ATS részleg küzdött elszántan a duplázóval, amit meg is értek, hiszen a mély basszus a földközeli kiindulási pontot adja meg!


Már a fojtó flittercsoda nélkül, Andi kapta ezután kezébe a karmesteri pálcát, azaz a saidi botot, és könnyed kecsességgel zabolázta a mozdulatokhoz a – bevallom, engem amerikai nyalókára emlékeztető - tánceszközt. Nagyon tetszett, hogy milyen logikusan, letisztultan lehet ezzel az eszközzel hangsúlyozni a mozdulatokat. Eddig kívülről nézve annyira nem győzött meg ez a tánc, de kipróbálva élveztem, és örömet okozott a tánc hangulata.

A napot a bohókás steampunk stílussal zártuk, mely láthatóan jobban magával ragadta a társaságot, mint a fekete bárány arab metalJ Ezt is én vezettem, és sokat segített az az istrukció, hogy „csak” játszunk! Játsszuk el, hogy felhúzható automaták vagyunk, illetve emlékezzünk vissza, hogy kezdő hastáncos korunkban milyen nehézkesen mentek a mozdulatok, idézzük fel, hogy nem akart úgy működni a testünk, ahogy mi szeretnénk!

A napot a Lilla által vezetett nyújtás és az ATS-ben használatos hálaadás zárta. Így lettünk – Lilla szavait idézve – „nővérek a táncban”!


A nap végén feltöltve, élményekkel telve, bár elfáradva indultunk hazafele. A tánc szüneteiben az egész nap folyamán spontán kibuktak belőlünk szakmai kérdések, gondolatok, elvek, kételyek, tapasztalatok, melyek ugyan nem az előre lefektetett témához tartoztak, mégis örültünk, hogy azokat megoszthatjuk egymással, végre szűk körben, nem rohanva, személyesen kikérhetjük kollégáink véleményét, tanácsait. Szó esett problémás tanítványokról, csoportvezetési technikákról, viselkedési normákról, előítéletekről, szakmai hiányosságokról is. Megállapítható, hogy teljesen mindegy, ki milyen stílusú hastáncot választott, az emberi és tanári kihívásaink ugyanolyanok, ugyanazokkal a helyzetekkel kell szembe néznünk. Én úgy szűrtem le, hogy mindenki egy kicsit megerősödve indult haza a maga kis világába. A szép napra pedig emlékezteti a Judit által rajzolt, egyedi mintájú kulcstartó, melyet erre az alkalomra készíttettünk!

Bízunk benne, hogy a következő alkalmakra Ti is eljöttök, kedves kollégák, és sokat tanulhatunk egymástól!

Írta: Burány Judit Hóförgeteg

Módosítás: (2016. május 10. kedd, 10:24)

 
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.huMyspace bookmarkJP-Bookmark